A sajbázásról és az azt körülvevő szokásokról Scheiliné Herendi Idát a Német Nemzetiségi Önkormányzat alelnökét kérdeztük, aki elmondta, hogy a sajba elnevezés a német scheiben, azaz szelet, korong szóból származik. A hagyománnyal kapcsolatban hozzátette, hogy régen a téli időszakban nem nagyon tartottak közösségi programot a visegrádiak. A családok otthon kukoricafosztással, szövéssel, állatgondozással, sütéssel és főzéssel töltötték az idejüket. Így, amikor beköszöntött a tavasz, már nagyon várták, hogy összejöjjenek egy kis mókázásra, beszélgetésre, iszogatásra. A Német Nemzetiségi Önkormányzat több évtizedes szünet után 1995-ben élesztette föl a sajbázás hagyományát, aminek időpontja többször változott, de általában a húsvétot megelőző szombaton tartották. Ilyenkor a szervezők nemcsak a bátor sajbázókat vendégelték meg, hanem az őket körülvevő érdeklődőket is. Az asszonyok zsíros kenyeret készíttek, süteményt sütöttek, a férfiak pedig jófajta házi borral kínálták az eseményen résztvevőket.