Róna Tamás beszédét az ószövetség történeteivel gazdagította. Többek között mesélt Ábrahámról, Izsákról, valamin annak fiairól Ézsauról és Jákobról. Az elsőszülöttségi jog eladásáról, arról hogyan vált szét a zsidó- és az iszlámvallás. Kitért arra, egy-kétszáz évvel ezelőtt több irányzatra tagolódott a zsidó vallás, hogy imádságuk nyelve a héber, bár vannak magyar nyelven is fohászaik. Elmondta, bár Magyarország éghajlata mérséklet a szegedi zsinagóga környéke mediterrán égövnek számít.
Róna Tamás és Árvavölgyi Béla az ima nyelvén kívül kitértek tóra és a biblia értelmezésére. A református lelkipásztor után a hallgatóság is feltehette kérdéseit a rabbinak, ahol szóba került többek között a válás a gyerekvállalás a számok jelentése a zsidó vallásban, illetve hogy egyre növekszik azon zsidók száma, akik hisznek a messiásban. Ekkor kapott szót Vajda János a Magyar Izraeli Baráti társaság Szentendre-Dunakanyari Egyesületének képviselője. Kérdéseit azonban nem a rabbihoz, hanem a tahitótfalui közönség felé intézte, akik között a reformátusok mellett más helyi felekezetek tagjai is ültek. Vajda János arra kereste a választ, hogy emlékeznek –e még a helyiek a Tahitótfaluban élő zsidókra, akiket 1944-ben a szentendrei gettóba hurcoltak. A jelenlévők közül többen említették a zsinagógát és a Pócsmegyer felé vezető út mellett a zsidó temetőt, amelyet nemrégiben fel is újítottak. Ezt követően Vajda János elmondta indítványozni szeretné, hogy hozzanak létre Tahitótfaluban egy emlékhelyet, ahol a közel 100 évig a településen élt zsidó családokról megemlékeznek.
Az ünnepi összejövetelen a gyülekezet tagjai bibliai igéket olvastak fel. A szomszéd teremben pedig Kósa Klára keramikus és Simon Ilona könyvtervező grafikus kiállítását is megtekinthette a közönség. A keresztény-zsidó párbeszéd a református gyülekezet kórusának énekével zárult.
[X] Hirdetés


